2009. szeptember 29., kedd

Annyi minden történik és mégse történik semmi... Elmesélni se tudom.

Ősz van de ez alig érezhető, talán csak szél és a reggeli hideg ad erről bizonyítékot. No meg naponta földre hulló sárguló falevelek, és persze itt az udvarban a gyilkos hajlamú gesztenyék. Lassan már futva kell áthaladnom a hatalmas fák alatt, állandó rettegésben, nehogy a fejemre essen egy nagyobbacska gesztenye.

Zsúfolt hetek. Ez jellemez mostanában leginkább. Szinte minden nap van valami dolgom vagy programom, ami nem feltétlenül baj, de ha már év elején kifárasztom magam még annyira se fogom bírni az évvégét.

A betegségek hála az égnek elkerülnek. Maximum a nátha az amit sikerül elkapnom néha napján de szerencsére hamar elengedem. :)
Ezt most le kéne kopognom? O.o

Arra jöttem rá, hogy csak akkor tudok ide írni, ha kellően unatkozom, vagy ha kellően írhatnékom van :) Most az utóbbi nyert.

Szeretnék úgy pihenni a hétvégén, hogy ne kelljen stresszelnem valami miatt. Ez eddig még nem jött össze, talán majd ha rendesen beindul az év.
Valami mindig közbe jön.

Hülye zümik még mindig nem hagynak nyugtot nekem.

Furcsa érzések... mikor úgy érzed tenned kéne valamit, de nem tudod, hogy mit. Mikor úgy érzed tiéd a világ de nem tudod mit kezdj vele. Úgy érzed élned kell de nincs hozzá kedved vagy energiád. Ki kéne élned magad de nem érzel hozzá elegendő késztetést, vagy az eszed állít meg.
Élvezni akarod az életet de valami mégsem hagy mozdulni és cselekedni. Mi van velem?
Nem tudok dönteni. Nem tudom miben kéne döntenem és nem tudom hogyan...
Mintha darabjaimra estem volna szét még is teljes vagyok. Csak épp veszekszek saját magammal és mindig magamat okolom. De ez, hogy is lehetne másképp? Nem értem magam.

Új dolgokra vágyom de nem jön össze semmi amit tervezek. Lehet nem kéne tervezgetnem, csak sodródnom az árral? Fogalmam sincs.

Az álmaim még jobban bekavarnak ebbe az amúgy sem épp túl stabil lelkiállapotomba. Néha úgy érzem bármikor képes lennék elsírni magam és nem értem miért. Máskor meg nem bírom abba hagyni a mosolygást de azt sem értem miért. Fura ez az egész.

Problémák, problémák... gyertek csak elbánok veletek! :)

2009. szeptember 10., csütörtök

Gondolatok


Nem is tudom. Annyi minden történt ma, de nem a valóságban, inkább csak a fejemben. Sok minden eszembe jutott, sok mindenen gondolkodtam. Ez az ára az unalmas német óráknak.
Álmodozni jobb, mint arra koncentrálni, hogy megértsem a feladatot és a német karattyolást...

Álmaimban kísért egy adag régi élmény... no meg a folytonos zizegés... hülye méhek...

Úgy döntöttem, nem hagyom, hogy úrrá legyen rajtam a suli kezdési nyomasztó hangulat.... Holnap bulizni megyek -> Frozen Moment koncert -> Rómer
Let's dance and feel the rythm! Let your body feel the music! Just be a little bit crazy!
"Give it to me baby! Uh huh uh huh! Give it to me baby! Uh huh uh huh! Uno dos tres quatro cinco cinco seis!"

Ha visszamehetnék a múltba egy csomó mindenen változtatnék... Ovis koromtól kezdeném...

Egy csomó múltbéli eseményt egyszerűen nem tudok feldolgozni... mindig eszembe jutnak és rágódom rajtuk... feleslegesen és hiába... de még is... miért van ez?

Hiányzik Tatin...
Fájdalom.
Félek, reszketek.
Múltamon merengek.
Várhatom?

Minek?
Némán kérdezem
Miét kell ez nekem?
Nevezz senkinek.

Jelen
Ezzel törődjek?
Ne a múlton tűnődjek?
Mond ki nevem.

Élni
Ezt kell hát tennem!
Nem a voltban elvesznem!
Boldogan élni.

A jelenben.

2009. szeptember 8., kedd

Zizzenet

Unalom, suli, méhek...

Ildivel rájöttünk, hogy a méhek nem csak tavasszal zizzennek meg... A zümi tesók visszatértek!

Kimondottan bezsongott napom volt. Iszonyat hangulatváltozásokkal. Már lassan a saját agyamra megyek... pedig eddig viszonylag könnyen elviseltem magam.

Itt az ősz. Most már biztosan.

Megint csináltunk anyuval Tatin tortát. Finom lett. :) Hiányzik Tatin... Hétfő... csak hétfőig kell kibírnom...

Félek... hogy mitől... azt nem tudom... De nem tetszik ez az érzés....


Csöppen.
Eső röppen.
Felhő zuhan,
Suhan.
Levél hullás,
Elmúlás.
Örvénylik.
Mi történik?
Képek.
Nyári emlékek.
Távol.
Homályba mászol.
Emészt a bú.
Lassú.
Újra eljött,
Megjött.
Itt az ősz.

2009. szeptember 7., hétfő

Hajni-day

Úgy döntöttem blogolni kezdek... csak úgy. hirtelen elhatározás.
Fura egy nap ez a mai. A hangulatváltozásaim miatt leginkább egy hullámvasúthoz hasonlítanám.
Egy hete tart a suli és én már szenvedek. Hogy fogom ezt az évet túlélni?
Az álmaim hol egyre elérhetőbbnek, hol egyre távolibbnak tűnnek.

tapasztalás, megízlelés, gondolkodás...

Még, még, még több új élményt!

Rá kellett jönnöm, hogy a tanárok pletykásak...

Hülye vagyok... és naív a világgal és az emberekkel kapcsolatban. De csak azért is úgy gondolom, hogy az élet igen is szép és a világ nem egy teljesen romlott hely!

Apró örömök az életben.

Hajni-day
Szeretném.
Álmom kergetném.
Felhőbe kapaszkodva,
Nap felé rohanva,
nagyokat sikoltva,
Elérném.