Nem is tudom. Annyi minden történt ma, de nem a valóságban, inkább csak a fejemben. Sok minden eszembe jutott, sok mindenen gondolkodtam. Ez az ára az unalmas német óráknak.
Álmodozni jobb, mint arra koncentrálni, hogy megértsem a feladatot és a német karattyolást...
Álmaimban kísért egy adag régi élmény... no meg a folytonos zizegés... hülye méhek...
Úgy döntöttem, nem hagyom, hogy úrrá legyen rajtam a suli kezdési nyomasztó hangulat.... Holnap bulizni megyek -> Frozen Moment koncert -> Rómer
Let's dance and feel the rythm! Let your body feel the music! Just be a little bit crazy!
"Give it to me baby! Uh huh uh huh! Give it to me baby! Uh huh uh huh! Uno dos tres quatro cinco cinco seis!"
Ha visszamehetnék a múltba egy csomó mindenen változtatnék... Ovis koromtól kezdeném...
Egy csomó múltbéli eseményt egyszerűen nem tudok feldolgozni... mindig eszembe jutnak és rágódom rajtuk... feleslegesen és hiába... de még is... miért van ez?
Hiányzik Tatin...
Fájdalom.
Félek, reszketek.
Múltamon merengek.
Várhatom?
Minek?
Némán kérdezem
Miét kell ez nekem?
Nevezz senkinek.
Jelen
Ezzel törődjek?
Ne a múlton tűnődjek?
Mond ki nevem.
Élni
Ezt kell hát tennem!
Nem a voltban elvesznem!
Boldogan élni.
A jelenben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése