Zajlik az élet. Így tél közepén is. Persze sorozatosan történnek rossz és jó dolgok egyaránt. De ez mindenkivel így van. Nem?

Nem szeretném kifejteni, hogy mik történtek velem azóta mióta nem írtam ide... úgyhogy csak pár szóban leírom: boldogság, szerelem, fájdalom, szenvedés, kétség, gyanakvás, sírás, újjászületés, önbizalom, szeretet, barátok, szórakozás, érzelmek, zümik, régi barátok, új év, új élet, vidámság, tanulás, kikészülés, lelki labilitás, mozgás, munka, ének, zene, élet....

December 29.-e óta nem sírtam. Amit furcsállok. Ugyan is egy jó könyv vagy film, esetleg egy videó, mindig kihozta belőlem a sírást. De most semmi. Egyik nap két olyan filmet is megnéztem, amin alapjáraton sírni szoktam. És semmi. De... igazából nem is akarok sírni. Csak... akkor is furcsállom. Azt hiszem egy időre kifogytam a könnyekből. Majd... aztán meglátjuk.

Döntésképtelenség, mostanában is megvan... :) Nem is én lennék. Mindig mindent túlkalkulálok. Kezdem úgy érzeni, hogy egy-egy apró dolgon túl sokat agyalok, és mire döntök már elúszik a lehetőség... hm... nem kéne annyit paráznom a következményeken? Sajnos magam körül sokszor azt látom, hogy senki nem gondol bele a következményekbe és így kerülnek bajba... meg okoznak maguknak fájdalmat... Én nem akarom elcseszni a saját életem azzal, hogy nem gondolkodom. És félek, hogy ilyen helyzetbe kerülök.

Amit még mostanában egyre gyakrabban észre veszek, az az, hogy az emberek nem figyelnek egymásra és nem törődnek egymással. Semmibe veszik a másik érzéseit. Önzőek. És ettől undorodom. Mindig az legyen ami nekem jó! Kit érdekel, hogy a másik ettől szenved e vagy sem.
Ez így kényelmesebb... csak magunkra figyelni a másikra meg nem is. Sokan úgy döntenek és cselekszenek, hogy bele se gondolnak, hogy az másnak hogy esik majd. Aztán meg nem értik, hogy az az illető miért szomorú, miért haragszik rájuk és miért nem érti meg az álláspontjukat.
Mindegyik csak magával törődik és közben ellopják egymás idejét és életét.
Én is most úgy érzem, hogy egy ilyen önző miatt... elvesztegettem egy hónapot az életemből... persze ebben én is hibás voltam... de hát... szenvedő, küzdő típus vagyok. Ez van... :)

Egyébként csupa jó dolog is történik velem!
Színjátszón, suliban, barátaim körében... :)

Újra fejembe vettem, hogy mindent megteszek, hogy eljárjak kontakt tréningekre, és fejlesszem magam amennyire csak az időm és az energiám, no meg a pénztárcám engedi.

A félévim úgy néz ki, hogy csupán 2 négyesem lett, így 4.8-as az átlagom! :) Remélem ez így is marad! :)

Újra belevetem magam a bulizásokba. És nem csak Győrben! Pestre is megyek majd bulizni ha minden jól megy! :) Ez az feléledés szakasza! :) Újra élni akarok és bulizni és esztelenkedni! :)

Szóval visszatértem!!! :):) Be aware! :P